Most várakozó állásponton vagyok kötésügyileg. Várom, hogy rendelhessek fonalat... Aztán várom a szépséges kötőtűket, ha jól számolom, kb egyszerre fognak ideérni, és akkor belekezdek egy új kendőbe, amit tesómnak szánok.
Gazdára lelt az első kendőm, ajándék lett belőle, a tulajdonos széles mosollyal fogadta (bár nem tudom, hogy ez mennyire fér meg az ő stílusával, a mosoly lehet, hogy annak szólt, hogy szereti az olyan ajándékokat amik kézzel vannak készítve, és nem feltétlenül a belefektetett pénz az érték-no remélem ez érthető), a vállára is kanyarította, épp csini ruha volt rajta, úgyhogy még tudtam benne gyönyörködni!
A másik kendő az enyém lesz, bár tesóm nagyon szemez vele, de neki egy bordót tervezek szülinapjára készíteni.
És amit kötöttem:
életem első zoknija aldis fonalból van (nálunk
még mindig lehet kapni, pedig már jó rég volt az akció). Jó bumszlinak néz ki, de pont jóa lányom lábára (20-as méret:D), igaz csak a harisnya fölé... és még csak fél pár készült el.

A másik:
Tökfödő, a kisasszonynak szintén, csillagmintával (ami nekem is nagy kedvenc lett).
Kicsit sántít itt-ott, de nem vészes simán kivittem benne az utcára ma reggel:D

